ConRelat (P,Q) is_transitive_in field (ConRelat (P,Q))
proof
set X =
field (ConRelat (P,Q));
set R =
ConRelat (
P,
Q);
for
x,
y,
z being
object st
x in field (ConRelat (P,Q)) &
y in field (ConRelat (P,Q)) &
z in field (ConRelat (P,Q)) &
[x,y] in ConRelat (
P,
Q) &
[y,z] in ConRelat (
P,
Q) holds
[x,z] in ConRelat (
P,
Q)
proof
let x,
y,
z be
object ;
( x in field (ConRelat (P,Q)) & y in field (ConRelat (P,Q)) & z in field (ConRelat (P,Q)) & [x,y] in ConRelat (P,Q) & [y,z] in ConRelat (P,Q) implies [x,z] in ConRelat (P,Q) )
assume A3:
(
x in field (ConRelat (P,Q)) &
y in field (ConRelat (P,Q)) &
z in field (ConRelat (P,Q)) &
[x,y] in ConRelat (
P,
Q) &
[y,z] in ConRelat (
P,
Q) )
;
[x,z] in ConRelat (P,Q)
set X1 =
ConFuncs (
P,
Q);
A4:
field (ConRelat (P,Q)) c= ConFuncs (
P,
Q)
by Lm13;
ConRelat (
P,
Q)
is_transitive_in ConFuncs (
P,
Q)
by Lm15;
hence
[x,z] in ConRelat (
P,
Q)
by A3, A4, RELAT_2:def 8;
verum
end;
hence
ConRelat (
P,
Q)
is_transitive_in field (ConRelat (P,Q))
by RELAT_2:def 8;
verum
end;
hence
ConRelat (P,Q) is transitive
by RELAT_2:def 16; verum